A szanitergyártás története szorosan összefonódik az emberi higiénia fejlődésével és a városi életmód változásaival. A 17. században Európában még nem beszélhetünk modern értelemben vett fürdőszobákról. A legtöbb házban nem volt vezetékes víz, és a higiénia főként lavórokhoz, fa- vagy bádogkádakhoz kötődött. A nemesség és az arisztokrácia palotáiban azonban megjelentek az első külön helyiségek, ahol a tisztálkodásra külön figyelmet fordítottak. A korszakban még fa, réz, ón és porcelán anyagokból készültek az edények és mosdótálak.

A 18. században Angliában és Franciaországban megkezdődött a csatornarendszerek kiépítése, ami lehetővé tette a korszerűbb higiéniai megoldásokat. Ebben az időszakban jelent meg az első öblíthető WC, amelynek feltalálását Sir John Harrington nevéhez kötik.

A 19. század az ipari forradalommal új korszakot nyitott a szanitergyártásban. Megjelentek a porcelán és zománcozott öntöttvas kádak, mosdók és WC-k, amelyeket már tömegesen gyártottak. A viktoriánus korszakban a higiénia társadalmi kérdéssé vált, és a városi lakásokban megjelentek az első beépített fürdőszobák.

A 19. század végére a vízvezeték-hálózat és a csatornarendszer már számos nagyvárosban elérhető volt. A szaniterek ekkor már nemcsak funkcionális, hanem esztétikai szerepet is kaptak. A 20. század elején a gyártási technológiák tovább fejlődtek, és a kerámia vált a legelterjedtebb alapanyaggá. A porcelán egészségügyi termékek, mint például a WC-k, mosdók és bidék, szabványos formákat kaptak.

Az 1920-as és 1930-as években a fürdőszoba a modern otthon elengedhetetlen részévé vált. A második világháború után a szanitergyártás gyorsan bővült a lakásépítési hullám miatt. A gyártók ekkor kezdtek kísérletezni új anyagokkal, például akrillal és rozsdamentes acéllal. Az 1960-as és 1970-es években megjelentek a színes szaniterek, amelyek a design és divat részévé váltak.

A 20. század végén a funkcionalitás mellett a környezettudatosság is egyre fontosabb lett. A víztakarékos öblítőrendszerek és a könnyen tisztítható felületek iránt nőtt a kereslet. A számítógépes modellezés és automatizált gyártás forradalmasította a szaniteripart a 21. század elején.

Napjainkban a szanitergyártás a technológia, az ergonómia és az esztétika ötvözésére törekszik. A modern szaniterek már antibakteriális bevonattal, intelligens érzékelőkkel és önálló tisztítórendszerrel is rendelkezhetnek. A fenntarthatóság és az energiatakarékosság ma a fejlesztések központi szempontja. A 17. század egyszerű lavórjaitól eljutottunk a digitálisan vezérelt, high-tech fürdőszobákig.

A szanitergyártás így több mint 300 év alatt a kézműves iparból globális, innovatív iparággá fejlődött.